.

Miközben nyálcsorgató angol közgazdászok lepték el a Nemzetgazdasági Minisztérium parkolóját, és az utóbbi hetekben megszaporodott unortodox mikuláscsomagok receptjeiért esdekelnek, a magyar felsőoktatás jövője is tündérmesei pályára állt a héten. A rémhírterjesztők szánalmas bulvárkacsáival ellentétben szó sincs megszorításokról, zárolásokról, vagy bármiféle kormányzati hókuszpókuszról. Tudniillik a szóban forgó 7,33 milliárdos állami támogatást nem elvonják/zárolják a felsőoktatási intézményektől, hanem karafálják, majd a szükséges redarmációs hendurálást követően előbb körbehömbörögtetik, végül egész egyszerűen leinsturálják. Következésképpen az egyetemek és főiskolák továbbra is rendelkezhetnek az összeggel, miközben a kormányoldal is szabadon felhasználhatja azt - sajnos ezt a különleges pénzügyi eljárást tankönyvekből ma még nem tanítják...

Szóval itt van ez a szénszünet elnevezésű Földbarát magyar zöldprogram, amit az egyetemek nyilván a régi békeidők feletti nosztalgiázásból, illetve a kormány nagylelkűségét meghálálandó vezetnek majd be. A spórolásnak eme önfeláldozó - hangsúlyozottan nem kikényszerített! - formája egyébként nem új keletű, s kivételesen nem egy kacskaszemű magyar ember leleményességének köszönhetjük: Észak-Koreában össznépi megelégedésre, sikerrel alkalmazzák. (Képünkön a pirossal bekarikázott rész senkit ne zavarjon meg, csak özvegy Kim Dong-um-né hagyta égve a villanyt takarítás után, a kormányzati rezidencia wc-jében. Másnap el is ítélték. Rá egy napra le is szőnyegbombázták.)

Most, hogy az energiaszolgáltatók jövedelemadója is tovább csökkent, az intézményeknek is el kellene gondolkodni néhány félázsiai megoldás bevezetésén. A villanyszámlák be nem fizetése például romantikus zárthelyi számonkérések jövőképével kecsegtet, illatos teamécsesekkel, sunyi közbefingásokkal, olykor rakoncátlanul kigyulladó tesztlapokkal. Egy gondolattal arrébb, és egy komfortfokozattal feljebb a cserépkályha csak elsőre tűnik jó ötletnek, a széntüzelésű kazán már csak azért is életképesebb, mert sokkal jobban magam elé tudom képzelni, amint török és afrofrancia erasmusos cserediákok egymáshoz láncolva hányják bele a szenet a pincében, betanult Lázár-idézeteket dalolva, sűrű pislogások közepette. Na ne tessék már a kecsesen ringó fecske helyett recsegve fingó kecske esetével jönni: mi előre szóltunk, hogy nem fizika labor, hanem physical laborer!

További nem elhanyagolható előnyökkel járna, ha  a szénszünet adta szabad hónapokat kihasználva, oktató és diák együtt vehetne részt a közmunkaprogram nemzetújjáépítő törekvéseiben. Míg a tanárok az elmaradt fizetésemelésüket termelnék ki, addig a tanulmányaikat 99%-ban önerőből diákhitelből finanszírozó nebulók a maradék 1%-ot tudnák röhögve előteremteni. Szerencsére a mindenki számára ideális állapotok beköszöntére sem kell már sokáig várni, jövőre ugyanis újabb hétezer felsőoktatásba igyekvő diáknak mutatnak ajtót mutatják be a kapát, mint leendő munkaeszközt. Összehasonlításképp: 2009-ben 56ezer államilag finanszírozott hely, 2013-ra összesen 24ezer tervezett...

S miután a mostani generáció jelentős hányadának esélye sem lesz bekerülni a felsőoktatásba, a Ratkó-gyerekek mintájára, a Matolcsy-féle egykulcsos csecsemők felnőve újabb nevet kapnak majd az utókortól: ők lesznek az eltékozolt Hoffmann-fiatalok.